Konfliktuskezelés és beilleszkedés új környezetbe

Az egyik leggyakoribb stresszforrás a családi problémák mellett a munkahelyi környezet, a főnök, és a munkatársakkal való kapcsolat, illetve amíg diákok vagyunk addig az iskola, osztály/csoporttársak. Egy ember élete során (jobbik esetben) legalább egyszer megtapasztalja az életben azt a jelenséget, amikor új emberként belecsöppen egy számára idegen környezetbe, és be kell illeszkednie teljesen vadidegenek közé. Ez valakinek könnyen, míg a többségnek kissé nehezebben megy. Gondolkodtam a napokban azon, mi az a terület, amiről mások számára könnyedén és nagy tapasztalattal tudnék írni, és erre esett a választásom. Eddig rengeteg új szituációval kellett megküzdenem, új helyeket szoknom, és még sorolhatnám. Magyarországon kívül eddig 3 országban dolgoztam hosszabb távon, belföldön 4 munkahelyen dolgoztam, költözni pedig ötször költöztem országon belül. A legnagyobb falat mégis a jelenlegi munkahelyen volt, ahol mint magyart és kezdőt egy nemzetközi vállalatnál igen csak nehezen fogadtak el. Mára már a főnökömmel én ápolom az eddigi legközelebb viszonyt, gyakran hív el a családja körébe, és sokszor kikéri a véleményemet is. Ezzel a bejegyzéssel szeretnék egy kis segítséget adni azok számára,akik nehezebben boldogulnak az új helyzetekkel, esetleg gyakran esnek áldozatául az iskola/munkahelyi kibeszéléseknek, vagy pedig egyszerűen fogalmuk sincs arról, hogy ilyen helyzetekben a konfliktusokat hogyan is kell kezelni. Introvertált vagyok, szóval ezt különösen hasonló személyiségűeknek ajánlom!

1.) Önismeret és felkészülés Az,hogy teljesen új légkörbe kell illeszkednünk, általában nem egyik-napról a másikra ér minket. Így tehát az első és legfontosabb dolog az, hogy tudjuk kik vagyunk, mit képviselünk valójában. Ez igazából egy folyamat, amit jobb ha az ember minél hamarabb elkezd, és nem úgy, hogy egyik kapcsolatból ugrál a másikba, és közben elfelejti azt, hogy ki is ő valójában. El kell szakadni másoktól, értékelni a magunkkal töltött időt, összeszedni egy papíron mi az amit szeretünk magunkban, mik az előnyeink, a hátrányaink. Állásinterjún sem véletlen vannak ezek a kérdések. Ezekre az emberek jó nagy százaléka képtelen határozott választ adni. Pedig fontos lenne, hiszen egy erős önkép nélkül az ember csak egy cafat papír, amit ide-oda fúj a szél. Az egyik legnehezebb dolog ebben az, hogy lássuk tisztán a saját képességeinket. Tudjuk azt, hogy mik azok, amikben nem vagyunk még elég fejlettek, és legyünk arra nyitottak, hogy ezen változtassunk ha számunkra ez zavaró. Ha ez nehezen megy, érdemes megkérdezni pár közeli családtagot, ők milyennek látnak minket. Ha 5/5 hasonló válaszokat ad, de mi nem értünk velük egyet, akkor valószínű kissé másképp vélekedünk magunkról,mint akik valójában vagyunk. Érdemes ezekkel a dolgokkal kísérletezni. Az önismeret mindennek az alapköve.

2.) Nyitottság, hozzáállás és elfogadás Új embernek lenni például egy munkahelyen kihívásnak tűnik, de először is, ne kódoljuk be egy olyan eseménynek, mintha az akasztófához sorakoznánk. Tekintsük egy játéknak, azonban ennek a játéknak is vannak szabályai. A leggyakoribb hiba az,hogy sokan mindenkinek meg akarnak felelni. Felejtsük ezt el. Nem mindenki fog minket kedvelni,azonban a nem kedvelés nem kell jelentsen rossz viszonyt, vagy viaskodást. Valljuk be, mi se mindenkit találunk jó fejnek, azonban az alapvető udvarias gesztusokat és szokásokat tartsuk meg egymás felé. Akkor is, ha a másik esetleg nem akar már rögtön köszönni sem nekünk. Minket ezek ne zavarjanak. Köszönjük nekik mindig udvariasan, legyünk azok, akik képesek felülkerekedni és nem belemenni gyerekes viselkedésekbe. Észre fogják venni magukat.

Azt látom sokaknál, hogy újoncként elvárják, hogy mindenki egyből értse meg azt, hogy ők milyen, és mások alkalmazkodjanak hozzájuk. Ennél nagyobb hibát el se lehetne követni. Ezt ne. Az introvertáltságunkon érdemes erősen felülkerekedni, forduljunk mindig kellő figyelemmel és érdeklődéssel leendő kollégáink/csoportunk felé. Ha bezárkózunk, könnyen azt hiszik mások, hogy egoisták vagyunk és nem állunk velük szóba, vagy valami problémánk van. Később, amikor már kellően ismerjük egymást a többséggel, akkor elmagyarázhatjuk azt, hogy mi milyenek vagyunk, ezt meg fogják érteni és el is fogják fogadni. Azonban amíg csak idegenek vagyunk a másiknak, minden esetben érdeklődőnek, nyitottnak, és elfogadónak kell lennünk.Örüljünk ha elhívnak kávéra, fogadjuk el, később mi is kitalálhatunk gesztusokat (lefőzzük a kávét egyszer, mikor látjuk a másiknak dolga van stb), amivel közöljük a másikkal, hogy a kölcsönösség nálunk alap. 3.) Az a bizonyos másik háta mögött A leggyakoribb konfliktusforrás az az, hogy nem értjük valaki viselkedését. Miért nem csukja be maga után az ajtót, miért hagyja ott a kávésbögréjét az asztalon, és még sorolhatnánk. Jegyezzük meg: Ami számunkra természetes,nem biztos,hogy mások számára is az. Ha valakinek zavar a viselkedése,akkor nem érdemes rögtön másnak ezt kitárgyalni, hanem az érintettel személyesen megbeszélni a dolgot, mert ilyenkor a világ legnagyobb támadási felületét biztosítjuk saját magunknak. Lehet, valóban később meg akarod beszélni a másikkal a problémád, de könnyen előfordulhat,hogy mire odajutsz, addigra másoktól teljesen másképpen, bántóan hallotta vissza. Meg kell kérdezni magunktól: - Kell ez nekünk? Ez arra is érvényes, amikor mások beszélnek ki másokat a fülünk hallatára. Ne fejtsünk ki negatív véleményt az illetőről, ha nagyon faggatnak minket a dologról való véleményünkről, intézzük el annyival: .- Áh én nem tudom/Nem tudok erre mit mondani/Ő tudja. Ezzel nem húzunk magunkra céltáblát, hiszen nem adtunk okot arra,hogy bármit amit mondunk, visszamondanak.

4.) A korrektség és a jóindulat nem gyengeség vagy megalkuvás. Szerintem mindenkinek ott csengenek azok a mondatok, amiket már biztosan nem egyszer hallott mások szájából: " - Én nem fogok meghunyászkodni, nekem ne mondják meg mit csináljak." "- Én utálom őt mint a fenét, nem fogok vele jópofiskodni." "- Vagyok aki vagyok, akinek nem tetszik bek*phatja." Általában ezek az emberek saját maguknak termelik a konfliktusbombát, és a hónuk alatt cipelik, mint egy Yorkshire kiskutyát, és csodálkoznak azon, hogy a hullámok állandóan összecsapnak a fejük felett. Nem jó ez a gondolkodás több okból is. Először is, nem mi vagyunk a világ közepe, ezzel jobb ha tisztában vagyunk. Azzal hogy ezt sugározzuk, másoknak unszimpatikussá válunk, akit valóban az arroganciájáért nem csípnek. Ugyan ez érvényes arra a mondásra is, hogy valakit azért nem csíp valaki, mert irigyel benne valamit. Ez is egocentrikus gondolkodás, ami szintén csak vitageneráló, és az esetek 70%-ában teljesen alaptalan is.

A 2.pontban leírtam egy mondatot: - Fogadjuk el azt, hogy nem mindenki fog minket szeretni. Ehhez ebben a pontban tenném hozzá azt,hogy ez nem azért kell hogy így legyen, mert mi szándékosan ezt idézzük elő arroganciával, nagyképűséggel. Vannak bizonyos energiák, amik nem passzolnak. Ez hasonló alapokon működik, mint a szerelmeseknél a kémia. Nekünk sem kell mindenkit ugye kedvelnünk, azonban érdemes a kommunikációs intelligenciánkat olyan szintre fejleszteni, hogy éretten kezeljünk ilyen helyzeteket,és ne menjünk bele csatákba egy olyan helyen, ahol a hetünk legtöbb idejét eltöltjük. Ha valakit nem szívlelünk, ne utálkozzunk elvakult módon, ne menjünk abba bele, hogy ha az az ember már bejön reggel,rögtön forgassuk a szemünket, és kritizálni kezdjük azon nyomban. Próbáljunk a pozitív tulajdonságaikra összepontosítani, és elismerni az értékeit, amikkel képesek vagyunk azonosulni.

Ez főként azoknak nehéz, akik mások magánéletében vájkálódnak. Semmi közünk sincs mások magánéletéhez kollégaként. Ez szimpla tény. (Kivétel persze a bűncselekmények, ez evidens). Újoncként tehát mi is csak annyit áruljunk el az életünkről, amennyi szükséges. Nem kell ellenségesen elzárkózni a kérdések elől, a szókincsünk bőven alkalmat ad arra, hogy felszínesen érintsünk bizonyos témákat, amiket úgy érzünk,nem tartoznak másra.

5.) Ha robban az a bizonyos bomba Legyünk korrektek azokkal szemben is, akik egyébként velünk nem azok. Ha a konfliktus megtörténik, akkor az esemény kimenetele 50%-ban rajtunk múlik. És mit csinálnak sokan azzal az 50%-al? Arra használják fel, hogy rontsák a helyzetet. Mielőtt felvennénk a sisakot, és készülnénk az öbölháborúba, inkább gondoljuk át az egészet higgadtan. Minden esetben beszéljük meg az illetővel a dolgot. Pontosan tudjuk,hogy vannak olyan emberek, akik kissé forrófejűek,vagy azt hisszük róluk, hogy nem lehet velük semmit megbeszélni. Ez a hozzáállás nem jó. Bízzunk a képességeinkben, legyünk kezdeményezőek (még ha nem is mi kezdtük), és oldjuk meg a problémát. Bármennyire is azt hihetnénk, hogy valaki imád veszekedni, ez nem így van. Senkinek sem kellemes az, hogy gyomorgörccsel kell dolgoznia mennie, nem mellesleg rendkívül energiapazarló tevékenység feszült légkörben dolgozni. Megosztok egy jó módszert, ami nálam minden öntörvényű,makacs,és forrófejű ember békekötésénél bevált. - Higgadt, és diplomatikus hozzáállás. Ez szimpla természeti törvény, ha egy medve látja hogy fegyverrel közelítesz felé, biztos tőből leüti a fejedet. Az embereknél is ugyan így működik. Ha látják, hogy jóindulattal, békeszándékkal indulsz feléjük, ők sem fognak fegyvert rántani. Itt is hangsúlyoznám: - A kezdeményezés nem megalkuvás, hanem felülkerekedés. - Tisztelet, és bizalom kialakítása. Kezd azzal mindig a mondanivalód, hogy zavar hogy ti ketten félreértették egymást, hiszen te nem szeretnéd ezt. Ha te rontottál el valamit, főként kérj bocsánatot, de ha csak kibeszélted a háta mögött akkor is. Mondd, hogy nem állt szándékodban megbántani. Második körben, mondd azt, hogy tiszteled őt annyira, és tartod annyira intelligensnek, hogy ketten meg tudjátok oldani a köztetek lévő problémát. Mindenkinek jól esik az, ha a másik egy ilyen feszült helyzetben is képes a másikat pozitívan megerősíteni. (Itt is van hangsúlyozni való: A tisztelet és az őszinteség megadása nem fenéknyalás, hanem intelligens problémamegoldás.) - Azzal, hogy kimondod, hogy intelligensnek tartod annyira, hogy megoldjátok ezt, onnantól fogva adsz egy pozitív ultimátumot a másiknak, hogy megfeleljen annak a magas lécnek, amit te állítottál elé. Ha elutasítaná a megbeszélést,és folytatná a balhét,azzal önmaga szemében is hülyén venné ki magát. Így, ha eleinte nem is akart volna veled kibékülni, ezzel biztosan megfogja magát gondolni. - Köszönet és odafigyelés - Miután megbeszéltétek a dolgot, mondd neki azt, hogy ha bármilyen problémája van a viselkedéseddel, nyugodtan forduljon hozzád, hiszen te nyitott vagy arra, hogy megoldást találjatok. Viszonozd a gesztust azzal, hogy te is legközelebb hozzá fogsz fordulni, mert látod, mennyire érett a hozzáállása. Köszönd meg, hogy partnered volt a negatív dolog megoldásában. Az esetek nagy részében hatásos az is, ha utána a nap folyamán még párszor keresztezitek egymás útját, és mosollyal megpecsételed a békét. Esetleg az is nagyon jó, ha másokkal megosztod azt, hogy milyen jól megtudtátok ketten beszélni a problémátokat, és ez neked mennyire pozitív élmény volt. Hidd el, ahogy a negatív pletyka eljut a másikhoz,úgy a pozitívat is vissza fogja hallani. Biztos lehetsz abban, hogy a feléd való hozzáállása is a mérleg pozitív oldalára fog billenni.

Természetesen akadhatnak lehetetlen esetek, de ez úgy gondolom elenyésző. Hiszek abban,hogy minden konfliktus kellő kommunikációval megoldható. Remélem tudtam pár hasznos dologgal szolgálni mindazoknak, akiknek szüksége volt rá! ¡nos vemos pronto!